Social integration

[ENGLISH] A közigazgatás azonban nem tud mit kezdeni az egyenlő bánásmód törvénnyel: az iskolai szegregációt az állam nem ellenőrzi. Az egyenlő bánásmód (Eb tv.) törvényt 2003-ban szavazta meg az Országgyűlés, az akkori liberális vezetésű oktatási kormányzat kezdeményezésére. A törvény utat nyitott ahhoz, hogy akár egy alapítvány is több ezer gyerek nevében lépjen fel az egyenlő bánásmód megsértése és a hátrányos megkülönböztetés ellen. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány akkor kezdte meg működését, amikor az Eb tv. hatályba lépett, és olyan helyeken kezdett tényfeltáró munkába, ahol a fenntartó több iskolát is működtet, vagyis az az oly gyakran hangoztatott érv, amely szerint nincs kit kivel integrálni, ezeken a településeken nem áll meg. A magyar közoktatás egyik nagy problémája, hogy képtelen megküzdeni az eltérő szociális hátterű gyerekek együtt oktatásával. A magyar jogszabályok tiltják a hátrányos megkülönböztetést, mégis az tapasztalható, hogy az iskolákat fenntartó önkormányzatok jó része a legkülönfélébb eszközökkel próbálja kijátszani a törvényt. Úgy például, hogy a körzethatárokat átszabják, hogy a szegény gettóból érkező gyerekek véletlenül se járhassanak abba az iskolába, ahová a jobb módúak. Vagy úgy, hogy a szegény gyerekeket fogyatékossá minősítik, így eleve kizárva az integrált oktatásukat. Azt a többségi óhajt pedig, hogy lehetőleg egyáltalán ne vagy csak kevés hátrányos helyzetű gyerekkel kelljen önnön gyereküknek együtt járni, az iskolák fenntartói, azaz legfőképp a települési önkormányzatok (kisebb mértékben az egyházak és alapítványok) igyekeznek maximálisan kielégíteni. Már csak azért is, mert e réteg biztos szavazó az önkormányzati választásokon. A CFCFmég nem vesztett eljárást jogerősen. A perbe fogott fenntartók jellemzően közepes vidéki városok, ahol az önkormányzat, ha akarná, felszámolhatta volna azt az iskolát, amely a szegények gyűjtője. – bővebben a NOL honlapján olvashatnak.